Törülközőnap – summa

A mai blog tele lesz fájdalommal és kínlódásssal...

... de csak nekem, ugyanis úgy tűnik, hogy végre megtudhatom, hogy mi az az ínhüvelygyulladás. Egyelőre még nem tűnik komolynak, de a biztonság kedvéért bekentem fekete nadálytőkivonattal – én azt hittem, hogy a nadály az valami féreg – és rátekertem vagy hét mérföldnyi fáslit. Remélem megtámasztja a kezem, de nem szorítja el a vérellátását. Majd reggelre kiderül.

De mesélek a péntekemről.

Ugye mint említettem nagy lelkesen, Törülközőnap volt.

Lévén, hogy itt, kicsiny szülővárosomban nem lett volna nagy izgalom törülközőzni – habár, az átlagintelligencia addig viszi a nép egy részét, hogy a hosszú fekete szövetkabát látványára már "Neóóó"-t, meg "Mátríííksz"-ot kiabálnak utánad télen – erre a napra időzítettem szandálvásárlásomat, melynek ürügyén felmehettem fővárosunkba.

Bizony, már régóta szeretnék valami laza lábbelit, de hej, hány cipőüzletet átkoztam már meg eddig a választéka miatt. Minden szandál vagy sportos, vagy elegáns, vagy dizájnos volt. Én egyáltalán nem vagyok sportos, elegáns hadd legyek a magam módján, designból meg mindenkinek más tetszik. Különben is, nekem a szandálról az az elképzelésem, hogy könnyű és szellős. Ezzel szemben olyan masszív és nehéz darabokat láttam, amiben vígan kergetném a lepkéket egy aknamezőn, lábamat teljes biztonságban tudva.

Ám, a Nyugati téren megtaláltam azt amit kerestem. Óh igen, egy fantasztikus kis boltocskát, egy nagyon kedves boltosnénivel, és olyan választékkal, ami ezúttal komolyan gondolkodóba ejtett.

Végül sikerült választanom; (katt!)

Végre! Könnyű, szellős és kedvemre mutogathatom benne a lábujjaimat. Volt aki azt mondta, hogy nőies – ejnye –, volt aki azt mondta, hogy gladiátoros. Mindegy is, fő hogy ebben a saruban, lenvászon nadrágban és a kurtámban fantasztikusan érzem magam.

Délután visszatértem a Nyugatira – addig is a metrón begyűjtöttem pár furcsálló tekintetet, mely mindvégig a nyakamban lógó törülközőt fürkészték –, ugyanis ott gyülekezett néhány furcsa ember egy kis közös fényképezkedés erejéig. Megdicsérték felkészültségemet, ugyanis a törülköző mellett, még sósmogyoró is volt a táskámban – ugyebár az is kell, hogy pótoljuk a protein- és sóveszteséget, mely az anyagátviteli sugár használata közben lép fel.  Hát ha még a szuperpánkromatikus vészérzékelős napszemüvegem is feltettem volna!
A képek melyeken én is szerepelek sajnos még nincsenek fent.

Nos, úgy tűnik, hogy a kezem kibírta ezt a bejegyzést.

Végül köszönet eme blog lelkes szerkesztőjének, ki összegyűjtötte a Douglas Adams fan-eket a freeblogról.