Hm

Ehhh, elszúrtam.

Nnahmindegy, titeket úgyis szívesen látlak. 

Ájviv

...vagyis iwiw, csak így ejtjük. Lehetünk kicsit britesebbek is, akkor már "aajvev" vagy "ojvev" – bár magyar betűkkel megkísérelni leírni idegen kiejtést, nagyobb barbárság, mint a kétgombos egér feltalálása.

Gondolom nem kell senkinek sem bemutatnom. Hasznos, népszerű, és sokan vannak rajta.

Igenám, ám tavaly augusztusban mégis dobbantottam onnét. Vajon miért?
Hiszen rendkívül népszerű, mindenkinek van ott egy fiókja – és hat másik, mint Chuck Norris, Jézus és egyéb fantasztikus poénok, melyek nem csak nekem fárasztóak, de az amúgy is rozoga és agyonterhelt rendszernek is – miért pont nekem ne lenne? Nos, ugye én az az ember vagyok, aki ha megtudná, hogy mostanság divattá lett levegőt venni, inkább megfulladna. De nem is ez volt a fő ok.

Amit nem bírtam az, hogy túl sok olyan ember használja, akit netre kapcsolt gépnek a közelébe sem szabadna engedni – ha egyáltalán elsőre eltalálja, hogy melyik oldalára kell ülni.

A spammereket és lánclevélküldőket egyébként is utálom, és bármilyen jó szándék is vezérelte az egyedet, mikor felelőtlenül egy gombnyomás segítségével gazdagította a tárgy sorban az "FWD"-k egyébként is hosszúra nyúlt sorát, korra, nemre, rokoni és egyéb szociális kapcsolatra való tekintet nélkül állatiasan leüvöltöttem és így is fogok tenni amíg ilyennel találkozom.

Tapló vagyok, és nem érdekel a haldokló rákos kislány, akinek hogy-hogy nem az volt a legutolsó kívánsága, hogy minél több e-mail postafiókba eljusson agóniájának híre, sem a megnyúzott borzok – ha rosszul akarok lenni, nézek japán pornót, ha meg ideges, akkor parlamenti közvetítést –, sem a gorbejawai szent szűz levelének a digitalizált változata, sem semmilyen nyerési lehetőség, és akkor sem fogom továbbküldeni, ha holnapra ezért le fog száradni orrom, fülem, vagy más, testemből kilógó szervem.

Továbbá nem vagyok kíváncsi vicces képekre – főleg nem olyanra, melyet már 4 éve láttam a szánin –, prezentációs fájlokra, hatmegás mpeg videókra – há' mire való a jútúb? –, tartalmas és mélyértelmű aforizmákra, idézetekre, meztelen nénikre – na jó, de, csak válogatós vagyok – és semmi egyébre, ami nem direkt NEKEM szól.

Valamint elegem van abból, hogy az emberek nem tudják, hogy mi az a "megapixel" és mi az a "resize" és a csili-vili kamerájukból nyersen feltöltött 2 megás képet kell végigvárnom, míg betöltődik, csak hogy felismerhessem mégis ki jelölt be. Szerencsére, már szélessávú internetem van, ám tavaly ilyenkor még betárcsázós internettel rongáltam amúgy is instabil idegrendszerem.

[házi feladat: ha Wilika internetkapcsolatának a sebessége 33 kilobit másodpercenként, akkor hány hajszálát tépi ki egy 2 megabájtos fájl betöltése alatt, ha másodpercenként átlagosan 0,5-szer markol bele hajába és alkalmanként átlag 7 hajszálat sikerül kihúznia? 10+1 pont]

Továbbá nem vicces az, hogy valakinek az öccse a háziállata, vagy hogy a leánykori neve Indiana Jones, sem az, hogy pastu és üzbüztü nyelven is beszél.

És könyörgöm, csak mert édesanyám a fél Csepel-szigetet tanította angolra, még nem jelenti azt, hogy ismerem is az összes környékbéli iskola teljes tanulói közösségét. Ugyanez vonatkozik volt iskolatársaimra. Elhiszem, hogy látott a hugó-napi kampányfilmben, vagy a folyosón, vagy a tablónkon, de ez nem elég ahhoz, hogy ismerjem őt.

--- UPDATE 2007. 09. 04. ---
Továbbá könyörgöm, borzasztó a memóriám, nemhogy neveket, de arcokat is igen könnyen elfelejtek – első barátnőm arcának stabil megjegyzése egy hónapba telt –, de ha valaki bejelöl. legalább egy kicsi esélyt adjon nekem, hogy eszembe juthasson, kicsoda ő; egy nyomorult képet tegyen már fel magáról. De ne a rohadt kis telefonjával készült, QCIF felbontásút – ha egyáltalán át tudta tölteni PC-re –, ne is egy tájkép legyen, ahol szintén vagy 200 pixelt ha elfoglal teljes testfelületével, és olyat sem, hogy "Haverokkal" mert 10 ember közül sem fogom tudni, hogy most kit kell néznem.

És mi az hogy,  Montevideoban, vagy Tokyoban lakik valaki? Ha tegnap láttam egy budai utcán sétálni, ne írjon ilyen marhaságokat.
--- UPDATE VÉGE ---

Mint kiderül, nem is igazán az iwiw-vel van nekem a bajom – bár anno nem értettem, hogy miért roskad össze-vissza a rendszer, még akkor is, mikor már jó ideje a híres-neves T-Com tulajdonában van –, sokkal inkább a túlzottan lelkes, ám hülye emberekkel.

Igen, őket nem szeretem.

Ám! Ma egy furcsa levelet hozott a Viharmadár;
Kedves unokatestvérem küldött egy meghívót.

No mi legyen?

Törülközőnap – summa

A mai blog tele lesz fájdalommal és kínlódásssal...

... de csak nekem, ugyanis úgy tűnik, hogy végre megtudhatom, hogy mi az az ínhüvelygyulladás. Egyelőre még nem tűnik komolynak, de a biztonság kedvéért bekentem fekete nadálytőkivonattal – én azt hittem, hogy a nadály az valami féreg – és rátekertem vagy hét mérföldnyi fáslit. Remélem megtámasztja a kezem, de nem szorítja el a vérellátását. Majd reggelre kiderül.

De mesélek a péntekemről.

Ugye mint említettem nagy lelkesen, Törülközőnap volt.

Lévén, hogy itt, kicsiny szülővárosomban nem lett volna nagy izgalom törülközőzni – habár, az átlagintelligencia addig viszi a nép egy részét, hogy a hosszú fekete szövetkabát látványára már "Neóóó"-t, meg "Mátríííksz"-ot kiabálnak utánad télen – erre a napra időzítettem szandálvásárlásomat, melynek ürügyén felmehettem fővárosunkba.

Bizony, már régóta szeretnék valami laza lábbelit, de hej, hány cipőüzletet átkoztam már meg eddig a választéka miatt. Minden szandál vagy sportos, vagy elegáns, vagy dizájnos volt. Én egyáltalán nem vagyok sportos, elegáns hadd legyek a magam módján, designból meg mindenkinek más tetszik. Különben is, nekem a szandálról az az elképzelésem, hogy könnyű és szellős. Ezzel szemben olyan masszív és nehéz darabokat láttam, amiben vígan kergetném a lepkéket egy aknamezőn, lábamat teljes biztonságban tudva.

Ám, a Nyugati téren megtaláltam azt amit kerestem. Óh igen, egy fantasztikus kis boltocskát, egy nagyon kedves boltosnénivel, és olyan választékkal, ami ezúttal komolyan gondolkodóba ejtett.

Végül sikerült választanom; (katt!)

Végre! Könnyű, szellős és kedvemre mutogathatom benne a lábujjaimat. Volt aki azt mondta, hogy nőies – ejnye –, volt aki azt mondta, hogy gladiátoros. Mindegy is, fő hogy ebben a saruban, lenvászon nadrágban és a kurtámban fantasztikusan érzem magam.

Délután visszatértem a Nyugatira – addig is a metrón begyűjtöttem pár furcsálló tekintetet, mely mindvégig a nyakamban lógó törülközőt fürkészték –, ugyanis ott gyülekezett néhány furcsa ember egy kis közös fényképezkedés erejéig. Megdicsérték felkészültségemet, ugyanis a törülköző mellett, még sósmogyoró is volt a táskámban – ugyebár az is kell, hogy pótoljuk a protein- és sóveszteséget, mely az anyagátviteli sugár használata közben lép fel.  Hát ha még a szuperpánkromatikus vészérzékelős napszemüvegem is feltettem volna!
A képek melyeken én is szerepelek sajnos még nincsenek fent.

Nos, úgy tűnik, hogy a kezem kibírta ezt a bejegyzést.

Végül köszönet eme blog lelkes szerkesztőjének, ki összegyűjtötte a Douglas Adams fan-eket a freeblogról.

Mönnyiért?

Hejj, micsoda DVD-t kaptam. :)

Álom

Álmodtam.

Kint ültem a parton mint mindig, de már nem az eget kémleltem. Fejemet jobbra vetve a pad túlsó felét szemléltem. Ott ült a támlán. A madár, melynek a dalát oly' elragadtatással hallgattam eddig. Néztem őt, majd egyszer csak megindult, végig a támlán, a fejem felé. Előre néztem, nehogy elriasszák szemeim. Megállapodott a fülem mellett. Nézett be azon a résen, figyelt, talán elmém fürkészte. Hallottam ahogy kapkodja a levegőt. Közelebb emeltem hozzá a fülemet, egész közel.

...és megszólalt. Egy rövidke, ám annál csodálatosabb dallamot énekelt fülembe varázslatos hangján, nekem.
Csak nekem.

Csodás álom volt.

Törülközőnap

Holnap senki se felejtse otthon a törülközőjét!

Én nem fogom.

Bővebb info a hivatalos oldalon és a magyar Wikin.
Te viszel magaddal törülközőt?

De szeretnék...

Wilika kishíján felhántotta a parkettet amint rohangált fel-alá a házban, idegesen hadonászva és értelmetlenül hadarva mindenféle dolgot, kezében egy régi informatika könyvvel, majd ahogy elhaladt a laptopja előtt, ügyetlenül feltépte a képernyőjét, és elindította szeretett gépét;

– Ok, bloglounk. Az megnyugtat. Szeretünk blogolni igaz? Én szeretek! És Te szeretsz? Az jó. Ja hogy engem, na az még jobb. Csudás! Hát tudd meg én is szeretlek. De blogloni, azt Te is szeretsz igaz? Helyes, Blogloni jó. Megnyugtat. De ezt már mondtam. Akkor blogolok. Figyelj, jön;

Ehh, de szeretnék most rigó lenni, és kinn ülni a fán, dézsmálva a cseresznyénket.

Kinéztem a konyhaablakon, s láttam, amint a rigók megszállják a cseresznyefánkat. Még sosem ettem a mi cseresznyénkből. De a rigók helyes teremtmények, egy rossz szavam nincs rájuk.

Tehát amikor megláttam  őket, elmosolyodtam, és bugyuta – ám földöntúli – örömmel köszöntöttem őket;

– Szeeeeervusztook! – mire édesanyám;
– Ne üdvözöld már őket! Megzabálják a cseresznyénket!
– Tudom, de olyan aranyosak.
– Hé-ééé! Hess! – kiabál kifele, olyan varjú-anyó módjára, az ablakot kopogtatva. Ilyenkorra már körülbelül  6 madarat számolok a fán.
– Anyukám, kapsz egy lábast, meg egy fakanalat és ülj ki kalimpálni a fa alá, annak még lehet hatása.
– Idén sem eszünk cseresznyét...
– De vannak rigóink.

...meg hiányos adatbázsikezelési képességeim, valamint nyúlfarknyi türelmem. Nehéz lesz. 

Kezd fojtogatni

...és nem hagy aludni.

Állandókkal, hosszú és rövid integerekkel, szummákkal és grafikonokkal, sql-varázsigékkal és html tag-ekkel álmodom, és felriadva azon gondolkodom, hogy vajon mik lehetnek, és honnan fogom péntekig megtudni.

Mert ugye pénteken esedékes az érettségi. Nem azért megyek most is érettségizni, mint 2 éve, mert olyan jó volt. Hanem mert kiderült, hogy a BMF-hez bizony kell valamilyen műszaki érdekeltségű tantárgy.

Mellesleg már kevesebb mint két óra és kereken 20 esztendős leszek... nem hinném, hogy ezt figyelembe veszik az érettségin.

Most kénytelen vagyok megint beleásni magam a kapcsolt adattáblák rejtelmeibe, hogy lelkem megnyugodhasson...

vagy további dühös káromkodásokat szüljek.

Mellesleg a káromkodás egy módja kreativitásunk kiélésének. Nálam mindenképp. A jó magyar ember választékosan káromkodik!

Légy kreatív, ne elégedj meg a b_zmeggel!