Intermezzo

Ígértem, hogy majd kitérek a művészekre, hogy miért is lett volna a blogom címe eredetileg a "Művész vagy b+".
Neki is láttam, de nagyon hosszúra nyúlt – lehet, mert álmosan írtam – pedig még nem is értem a végére.
Egyelőre a piszkozatokban van, majd meglátjuk mi lesz vele.

Egyébként, hogy a külvilágról is írjak, ne csak a fejem zsongásáról;
Ma Apuval hazahoztuk munkahelyéről az autónk. Szegény katicabogár – piros Citroën C3, innen a megnevezés – nagyon csúnyán belerongyolt egy...
EGY BMW-s ÁLLAT!
Amíg szegény autót hegesztették, addig anyám Saxo-jával járt fel apám dolgozni. Kisebb, gyengébb, öregebb – fele annyi mint én – kevésbé designos, de talán jobban szeretem mint az újabb autót. :) Ennek a kis dögnek lelke van, még ha vissza is kell váltani 3-asba, ha az autópályán előzök vele, vagy ha néha kis híja, hogy 5-ösből rükvertzbe teszem, naivan arra gondolva, hogy ott jön a 6-ik fokozat. :D
Lényeg, hogy egyben hazahoztam, apámat hűségesen követve, és igenis büszke vagyok, hogy ilyet vittem véghez, faluközi járatra hitelesített, vasárnapi autós létemre.
Egyébként elég borzasztó élmény lehetek vezetés közben. >_< Néha énekeltem...

volt amikor jókedvből;
...de álmomban alattam Cadillac fut, a sebesség egyre nő,
Ha megállok egyből otterem minden bombanő
Ha nem szólok akkor is tudják, hogy hogyan bánjanak velem, kitárul nekem a nagyvilág és nem lógatom...
ó a fegyverem...
Ska Hecc - Lázadó

volt amikor a feszültség levezetésének céljából.
Nekem még mindig nagy izgalmat okoz egy előzés, amit talán még ti is megértetek, ha a kocsi motorikus tulajdonságait nézzük.
Szóval mikor már kijöttem a földmunkagép mögül, és örömmel konstatáltam, hogy bizony lassan akár 5-ösbe is válthatok – tehát "száguldok veszettül", ráadásul valaki épp jön szembe, igaz még távol – , akkor valahogy felszakdat belőlem – de jó harsányan ám – az "Az a szép, az a szép..." kezdetű nóta.
Jah, az előző bejegyzés, nem picsogás volt.

Azt tudtátok, hogy a BMW alapfelszereltésgében nincs benne az index-kar? ;)

Négy

Négyen voltak.
Négyen, nekem. (Volt egy ötödik is, aki az első volt, de nem is volt igazán, sőt egy hatodik, aki egyáltalán nem volt, de bár lett volna)
Négy eddig, akiket a barátnőmként mutathattam be szüleimnek, barátaimnak.
Miért és miképp lett általában vége?
Mert rájöttem, hogy már nem olyan szép az egész, hogy túl sok olyan van benne, ami eltaszít tőle, hogy a veletöltött idő alatt már nem azt a könnyed boldogságot, vagy azt a fülledt perzselést érzem, hanem valami leírhatatlan, nyomasztó, és ezáltal bűntudattal teli nyugtalanságot.
Később még össze is vesztünk. Ha nem is kívántuk egymás vérét, de nem szívesen szemlétük a másik ábrázatát azután.
De volt egy kivétel.
Vele nem vesztem össze. Igaz, ott ő mondta ki a végét. Miért? Mert bevallottam neki, hogy nem vagyok biztos a dolgomban. Tudom, rettentő bíztató, de ha magamban tartom, akkor én érzem úgy, hogy átverem.
Tehát vége lett, de nem vesztünk össze...
Talán ez volt a baj. Talán ez volt az oka annak, hogy még mostanság is eszembe jutott. Nem, nem feledkeztem meg a többiről sem, de ő...
Még azon is elgondolkodtam nemrég, hogy levelet írjak neki, megkérdezzem hogy van. Persze tudtam, hogy ettől a levéltől többet várok, mégha nem is mondtam ki. Egy barátom azt mondta, ne tegyem. Mert nem szabad visszanézni.
Milyen igaz! Teremtőm, milyen igaz és én elfelejtettem! De'iszen, én is általában azért nem mentem bele a folytatásba, mert ha egyszer már elromlott ez a dolog, akkor el fog mégegyszer is...
Az utóbbi időben summáztam egyet, és úgy éreztem, hogy ő illett a legjobban hozzám.
Aztán ma...
Padtársam az iwiw (ejtsd: "ájviv") böngészésével ütötte el az időt órán. Mutatta néhány régi barátját, és szerelmét is. Gondoltam, akkor nézzük meg Őt is – jómagam már tavaly augusztusban dobbantottam az iwiwről, de erről is később.
Kíváncsi voltam tagadhatatlan. Keresés, keresés szűkítése több paraméter megadásával, és meg is találtam.
kapcsolatban – áll a lapján.
Még szerencse, hogy nem írtam neki. Aztán böngésztem tovább a lapját. Képek, hobbik felsorolása, stb...
Te jó ég, mit akartam én ettől a lánytól? Lenyűgöző...
...lenyűgöző...
De mit akartam tőle?
Karate, lovaglás, fuvola, nyelvvizsgák, kézilabda, versenytánc és temérdek más...
és én?
Én csak Wilika vagyok... aki épp blogot ír, bár maga sem tudja minek.

Nem, nem ő kell nekem... ebben biztos lehetek. :)

Második, kicsit már komolyabban

Nos...
Ma sem fogok korábban feküdni mint tegnap, de legalább a délután folyamán aludtam egy jó darabot. (megjegyzem, nem szándékosan)

Tehát blog.
Miért?
Miért írok blogot?
Magam sem tudom. A Deviantarton már belekóstolhattam ebbe a "műfajba".
Igaz, ott nem blognak, de Journal-nak hívják. Itt megnézheted ha érdekel, többnyire angolul írok rajta, lévén, hogy nagyjarészt angol nyelvű közösségről van szó, ám vannak "bilinguális" – hiába no, szeretem az ilyen cifra szavakat – bejegyzéseim is.
Ott leginkább azért írogattam, mert már volt egy kisebb ismerettségi köröm, akiket érdekelt, hogy épp mit, hogyan, miért gondolok, illetve néha még a galériámat is kiegészítették az ott megjelenő gondolataim.

No igenám, de ott a Journal – jobb esetben – a galériáért van. Valaki odatéved a portfóliódra, megtetszenek neki a munkáid, és úgy dönt, ezentúl kíváncsi rád, nyom neked egy vaccsot (tehát figyelni fog) és jó esetben barátok lesztek.
Ám itt a blog önmagáért van. Ki a fene olvasná?
Barátok, persze, kik mások. Így már értelme is van. Nagy meglepődésemre már az első bejegyzésemre is lett pár hozzászólás.
Leginkább azért akartam ezt a blogot... azért... mert...
Juj miért is?
Szeretnék írogatni. Sokat szépet, hasznosat, merengőset, csúnyát, unalmast, hasztalant... valamint – bármily meglepő – kis "dizájnkodásra" vágytam. Néhány kommenten kívül azt is várom ettől az egésztől, hogy talán végre egy kicsit elkezdek foglalkozni a webdesignnal.
Mindezen túl feltételezem, hogy az ember az íráson keresztül talán nem csak másokkal ismerteti meg magát, de talán önmagával is.
De egyelőre ez a blog legyen csak önmagáért!

Miért pont "Sex, Suicide & Lollypops?"
Az eredeti cím a "Művész vagy B+!" – erről majd később – volt, ám inkább valami kevésbé vulgárisat, és picivel csicsásabbat akartam.
Ezért lett a testi szerelem, a saját kéz általi halál és a vidám csavaros nyalókák kontrasztjának bizarr, ám számomra simogatóan kellemes egybefonódása.
Hogy honnan jött? Rég volt már. De ha minden igaz egy weboldalon a regisztráció kitöltése közben az "Interests" (dolgok amik érdekelnek) mezőhöz érve megtorpantam, majd kis gondolkodás után "csak úgy" beírtam ezeket. Egyébként tényleg érdekel – érdekelt, így vagy úgy – mindegyik.

Miről fogok írni?
Vannak ugye tematikus blogok. Ez nem valószínű, hogy az lesz. Írni fogok. Írni, arról ami eszembe jut, azt ami én vagyok, azt amit épp kedvem van leírni, amit meg akarok osztani veletek. Valószínűleg el fogom mesélni, hogy mi történik velem, mit csináltam, mit "alkottam" – csak óvatosan ezzel a szóval –, mi foglalkoztat mostanság, ami mozgásban tartja eszem, és nem hagy nyugodni.
Írni fogok. Magamnak és Neked. Remélem majd kedved leled benne.

Lényegében ez volt blogom megnyitója, a szalag elvágattatott, hogy mi lesz ezután, magam sem tudom, de remélem, mindketten örömünket lejük benne.

Első bejegyzés, amolyan próba szintjén

Nnah, volt ugyanis az az elhatározás, hogy blogolni fogok. Hogy minek, azt ugyan nem tudom, de hát minden egyszeri ember ír már blogot, akkor miért pont én maradjak ki?

Nos, végül is pont EZ lenne rá a legprecízebb ok.

No de mindegy, ne pont attól legyek már okosabb, hogy kiamaradok a hülyeségből, igaz-e?
A szánin valaki azt mondta, hogy blogot csak a hülyék írnak, meg Mi...
Hát, hogy én hova fogok tartozni, az később kiderül.
Hogy miről fog szólni? Biz azt sem tudom még.
Igyekszem, nem egy világfájdalmat sűríteni az idevetett byte-okba, mégha néha hajlamos is vagyok az ilyesmire.
Legfőbb problémám jelenleg az, hogy megint elfelejtettem lefeküdni.
Most épp hajnali 2 (kettő) óra van, és úgy nagyjából 4 óra múlva nekem iskolába kellene mennem.
Nos, jó éjszakát (még amennyi van belőle), én megpróbálom eltenni magam és legközelebb, tán valami hasznosat, érdekeset is írok.