Itthon

Nem is tudom mikor volt olyan utoljára, hogy "Nyaraltam". Olyan értelemben mint most – én és barátnőm, nem szülőkkel, vagy testvérekkel –, bizonyosan nem volt még.

Fesztiváloztunk, balatonoztunk – jómagam alaposan leégtem, és valami gerincbántalomra is szert tettem, amit holnap orvoshoz viszek – szóval fiataloskodtunk.

Az EFOTT-ról külön nem akarnék sokat írni, a szervezés sokszor csapnivaló volt, és mikor felemeltük a szavunkat, mindenki a rendezvény oldaláról teljesen korrektül reagált, egyedül a főszervező – a djuice – reagált a lehető legundorítóbban, vigyorogva bemesélve nekünk, hogy mi vagyunk a hülyék.

Viszont élmény volt jófej biztonságiakat látni.

Napi aranyos

Míg a bort csomagoltunk bele a sátorba a pályaudvaron, hogy becsempésszük efottra, vagy három piacos néni adott tanácsot, hogy mit hogyan.
"Sej fiatalember, ha azt a nagy csomagot sokáig megbírja, akkor maga derék legény!"

Segítség

Ma sem volt energiám megváltani a világot, de még egy éhező afrikai országon sem sikerült segítenem.

Viszont hazafele amint gurultam nyugisan a Krisztina körúton a Déli fele, egyszer csak láttam hogy a parkban valaki a biciklijét az első kereket felemelve tolja. Láttam, hogy nincs lakat az első keréken, tehát nem valószínű, hogy lopta, így alighanem műszaki hiba kényszerítette őt a parkba.

Felugrottam a járdára és megkérdeztem, hogy tudom-e segíteni valami szerszámmal. Az úr láthatóan örült, és elpanaszolta, hogy szétment a felni, és megakadt az első kerék.

Csakugyan, egy elég csúfos felütést kaphatott a felni, mert kinyílt egy helyen két oldalra, és fennakad a canti-fékek között. Mondtam, hogy ezt helyreállítani bizony én sem tudom, de legalább kioldhatom a fékét, hogy forogjon a kerék, és tolni tudja.

Gyorsan mozgásképessé tettem az öreg montit, majd elbúcsúztam. Az úr nyújtotta a kezét, bemutatkozott és mondta, hogy a közeli hotelben kertész, ha valamivel meg tudja hálálni, akkor keressem meg.

Valószínű, hogy nem Mátyás király volt kertészlegénynek öltözve, így gyanítom, hogy nem esem el soktól, hogyha nem látogatom meg a munkahelyén a "jussomat kiváltani", de az a hála amivel nyújtotta a kezét, már elegendő fizetség volt.

Mindez valami 3 percet vehetett el a hazautamból.

Biciklisek okozta dugó

Csorgunk nyugisan a dugóban az autók között, mire dudálnak ránk. Hátranézek, ideges szőke anyuka kapálózik a piros suzuki kormánya mögött. Mosolyogva én is elkezdek hadonászni, mire Tünde megkérdi mit csinál a néni? Hát mondom... ilyen csuklócsavargatós indiai táncot jár a kormány mögött - mondom és a fejem fölött tekergetve a kacsóimat, csípőkörzéssel illusztrálom.
Néni kiabál tovább, de nem hallani semmit, mert fel van húzva az ablaka. Nagy nehezen értésére adjuk, hogy ha lehúzza, akkor kétirányúvá fejlődik a kommunikáció. Végre ledől a gát, megtudjuk a problémáját:

"Nem lehet tőletek menni"

Néma csend, gyors reboot, Tünde folytatja a beszélgetést: "De hát dugó van, hova mennél lelkem?" Néni erre elkezdi túráztatni a motort, mire belőlem kiszakad a röhögés.

Gonosz dolog, de a végére már kifejezetten élveztem amint láttam, miként lesz egyre idegesebb a néni. Olyasmi érzés, mint amikor egy pár hónapot telemarketingeztem, és megtanultam jól érezni magamat a dühös emberektől. Ha valaki tudta azt mondani, hogy "Bocsi, de baromira nem érdekel" vagy "Szakaggyámálerólam!" azt hagytam is. Ha valakin hallottam, hogy direkt veszekedni akar, azzal jól szórakoztam. Ki tudja hány agyvérzésnek voltam a hálátlan kiváltója.

Egyszer mesélte valaki cm fórumon, hogy a gyermeküket autózó szülők a legagresszívabbak. Lassan akár – mert miért ne? – hihetnék ennek az általánosításnak is, mert a néni mögött két lurkó volt a hátsó ülésen – bekötetlenül –, és egyszer mikor zebrán ki akartak vasalni belső sávban, aztán még jól be is mutattak utána, szintén egy apuka vezette az autót, a gyerekkel az anyósülésen.

Úgyhogy mostantól a gyerekes autósokat is nagy gonddal utálni fogom. Listaelem hozzáadva.

Alapműveltség

Ok, akkor most valaki mondja el, hogy szerinte mi tartozik az alapműveltségbe!

Talán az amit az érettségiig tanultunk? De hát hány értelmiségi felháborodik, ha a gimis biológiából kérünk számon rajta dolgokat – "pók-rovar-bogár, há' nemugyanaz?"

Az emberi test működését, meg már ne is pedzegessük – én még populációgenetikát is tanultam, pedig egyszerű szőröstalpú gimnázium volt. Szerettem.

Vagy ami általában körbevesz minket? Még régen, mikor néztem az egyik kvízműsort, egy idősödő úr kapta a következő kérdést:

"Melyik család életét követhetjük nyomon a Barátok közt című teleregényben?"

Nem éreztem fair-nek a kérdést, ugyanis az úr nem tűnt egy tudatlan valakinek, ám ehhez a kérdéshez bizony el kellett használnia egy mentőövet. Ugyan miért lehetne ez egy műveltségi vetélkedőben kérdés? Viszont más szemmel nézve, végül is miért ne? Valószínűleg egy 20-30 év múlva ez is része lesz valamilyen módon kultúránk történetének – akár csak a nem sokkal színvonalasabb Szomszédok.

Hát a teljes magyar történelmet kell-e tudnom? Kétségtelen, hogy egyes politikai viták, helyzetek megértéséhez, hasznos, habár az aranybulla kiadásának évével, legfeljebb a vágóműsorba' jutnék elébb.

A lényegesebb részek nekem amúgy is kiestek. Amikor gimi utolsó két évében "szakosodni" kellett – választani talán két tárgyat amit kicsit komolyabban tanulunk a többinél – én történelemből inkább maradtam az alapszinten mert tudtam, hogy a történelem fakultáció követelményeinek nem tudtam volna megfelelni – meg talán nem is érdekelt annyira mint például az irodalom.
Így kerültem a nagyon kedves Kovács tanárnő kezei alá megannyi diáktársammal. Sajnos csak a '30-as évekig jutottunk nagyjából. Megtanultuk, hogy nácik, gonosznácik, még valami volt 56-ról, végül eljött az érettségi – szerencsémre az Ipari forradalmat húztam.

Tehát az utóbbi 60-70 év afféle blackout.

Megaztán, ott volt most egyetemen Speciális anyagok sajátosságai tantárgyból Szűcs Tanár úr kérdése, melyben egy focijátékos egy meccs alatti energialeadását és verejtékezését kellett számolni. Bár a tanár úr egyértelműnek találta, hogy egy mérkőzés 90 perc, én azért rákérdeztem, lévén, hogy ez az egy adat nem volt konkrétan, "skalárisan" megadva. Szűcs tanár úr láthatóan nem vette jó néven a kérdést, mert hogy ez alapműveltség.

Nem vagyok jó férfi, a labdarúgás hidegen hagy, nem is foglalkoztam vele soha. Sejtésem volt, ám egy dolgozatban, nem szeretek ilyesmire hagyatkozni.

A lényeg:

Itt van ez a két videó, melyet a bombahir.hu készített.

ELTE vs. BME valamint PSZF vs. Corvinus

Alapvetően nekem nincs semmi bajom a videó elkészültével. Sokan támadták, hogy agresszív, megalázó, visszaél a meglepetés erejével és nem hagy felkészülést a gyanútlan megkérdezetteknek. Engem ez most nem érdekel.

Bizonyos kérdéseknél szó szerint tátva maradt a szám – habár barátnőm szerint amúgy is szokásom a klasszikus bambulás. Egy-két kérdéssel engem is megfogtak volna – a II. Világháborúnak szégyen szemre én is csak a záró dátumát tudtam, valamint a cseh tengerpartnál egy kicsit összevontam a szemöldököm, hogy "miafene" – de hogy az emberek szerint a Holdnak nincs gravitációs mezője, az egészen elképesztett. Azt pedig, hogy egyesek arra a kérdésre, hogy "milyen feszültséggel üzemel a magyarországi villamoshálózat" rögtön Kandós szakembereket akarnak elővenni, egyszerűen nem is voltam hajlandó elhinni.

Persze én sem vagyok több a másiknál, hogy megmondhassam, hogy mi az alapműveltség, mi az amit nem kínos nem tudni, és miért kell rögtön egy "temekkoraparasztvagy"-gyal  súlyosan megmosni a másik fejét.

De félre minden találgatással, tegyük fel, hogy van egy fix tudásanyag, mely az alapműveltséget jelenti. Kinek van ideje, vagy akár igénye azt karbantartani?

Földrajzból nekünk például tudni kellett az összes ország nevét, fővárosát, és vaktérképen be is kellett bökni a helyüket. Megtanultam, és – hogyafrancba – ötösre megcsináltam. Mégis egy pillanatra engem is megviccelt a cseh tengerpart gondolata és aligha tudnék most kettőnél több afrikai államot mondani.

Irodalom fakton is igen jó voltam, és mégis, mára alig maradt valami belőle, gondban vagyok mind magyar, mind idegen írókkal, költőkkel.

Hiába voltam "művelt" egykoron, mára "eldurvultam". Ám A Társadalom azt várja tőlem, hogy művelt legyek. Ez azt jelenti, hogy szabadidőmben újra és újra át kéne bújnom gimnazista tankönyveimet, csak azért, hogy...

...miért is?

Suhog

Baz... Hasítok mammerbringával, épp megjegyzem magamban, hogy milyen jól szalad az öreg Hilda mama, mire hátranézek és tényleg;
Stéherben jönnek utánam. :D

Lecsapódás

Ha anyáméknál elalszom, mindig kinő egy takaró a hátamon, mire felébredek.

Rettentő fontos dolgok...

...amiket csak kevesen tudnak rólam No.# 324;

Nem szeretem lenyalni az ujjaimat.

Egyszerűen nem visz rá a lélek, hogy a chipsmorzsás, esetleg kakaóscsiga-nyálkás ujjaimat, a számba vegyem, és ilyen általánosan elfogadott módon tisztítsam meg.

Inkább kezeimet magamtól eltartva, bolyongok körbe míg nem találok egy csapot, és némi szappant.

Ugyanez vonatkozik a kanalakra is. Azokat sem nyalom le.