Szülinapok

Éjjóéjjó!

Ez annyiban más a Mit csinál a Nyúl?-on látható animgif-től, hogy itt nem együtt mozognak. Mondtam már, hogy a Mit csinál a Nyúl? Facbeook-on is van?

Punk is dead

Nézegettem vissza a fénykép archívumomat, majd felsóhajtottam;

Jó volt punknak lenni...

Persze, nem ordítoztam soha az utcán, PET-palackos borral a kezemben, százast tarhálva, sőt, még Anyunak is szót fogadtam, de ahogy elnézem a képeimet, más volt az életem 3-4 éve – habár ebben semmi meglepő nincs, sőt így van ez rendjén elvileg.

Mindig a régi emlékekbe vágyom vissza. Egyedül gimnázium végén jöttem rá, hogy most nagyon jó – még ha sok nyűgöm is volt. De annak hamar vége lett.

Vajon ha a jövőbeli énem visszanézne most rám, ő is ugyanolyan boldog nosztalgiával szemlélne, irigykedve, mint én azt a Wilikát aki pár éve elkezdett biciklizni, és az égvilágon mindent lefényképezett, felblogolt?

Mit csinál a Nyúl?

Az utóbbi hónapokban egy irodában ülök, szép helyen, kellemes emberek között – ezeket nagyon megtanultam becsülni – és amikor időm engedi rajzolgatok.

Az ebből születő rajzokat pedig megosztom a tumblr-en nyitott blogomon. Ha titeket is érdekel, hogy Mit csinál a Nyúl, nézzétek csak meg!

It's awesome!

Míg a használtruha-boltban dolgoztam, minden második csütörtök estém azzal telt, hogy a személyzet többi tagjával le kellett vállfázni a teljes árukészletet – lefogyasztott kínálat esetén is fél vagy egy tonna ruha és egyéb ócskaság – és zsákokba hajtogatni, majd a megérkező árut – az már vígan több lehetett, mint egy tonna – lecibálni 10-15-20 kilós zsákok formájában a szállító autóból, és kiaggatni a boltba, miközben éktelen mennyiségben dől a por és a kosz.

Tavaly áprilistól minden ilyen csütörtökön ott voltam, majd mikor egyszer szeptemberben megbetegedtem, és első ízben nem voltam hajlandó lázasan bemenni, ki is lettem rúgva – szerencsémre pont az előtte való napon hívtak egy cégtől, hogy aktuális-e még a jelentkezésem, mint webgrafikus.

Most már fél éve, hogy nem dolgozom ott. Úgy tűnik, azóta már hetente van árucsere.

Valahányszor rossz a kedvem, arra gondolok, hogy hány árucserén nem voltam már ott, és minden ilyen gondolattal egyre boldogabb leszek.

Megint álom

Azt álmodtam nemrégiben egy délutáni alvás során, hogy létrehoztam egy e-mail címet megboldogult nagyapám részére, hogy írhassak neki. Eleinte csak azért, hogy leírhassam amit neki mondanék, ha még élne, de egy idő után úgy éreztem, hogyha elég levelet írok arra a címre, akkor egy nap választ is kapok majd.

Supportöröm

– ...a megjelenő listában menjünk le az "S" betűig!
– *kat* *kat* *kat* *kat* *kat* *kat* (perceken keresztül) – jhajj, de messze van még!
– Nincs azon az egéren görgő?
– Jaaj, hogy azzal gyorsabb – *krrrec* krrrec* krrrec* – jaaj, túlmentem!

Fejelsztések a Neptun ETR-ben

Úgy érzem, hogy fejlesztésre szorul a Neptun. Mert szép-szép, hogy egy ideje már designos felhasználói felületről taszajtatunk a server error-ok kénköves szakadékaiba, de ennél sokkal több lehetőséget rejt magában ez a rendszer megannyi izgalmas ötletnek adva táptalajt a maga durva csiszolatlanságával.

Például ott vannak azok az undok hibaüzenetek amikkel a megannyi bejelentkezési kísérlet között percenként akár többször is találkozunk.

"A rendszer üzemeltető számítógépek túlterheltek.
A szerverek száma a jelenlegi terhelés lekezelésére nem elégségesek!
Kérem próbálkozzon később."

Eleve, mi az, hogy LEkezelésére? Nem lehetne valami sokkal pozitívabb szót használni? Például A szerverek száma nem képes befogadni a jelenlegi jelentkezőket.

Vagy lehetne helyette egy-egy kedves, megnyugtató kis kép, lásd őket alant:

Esetleg valami érdekességgel is szórakoztathatnának, míg nem tudok bejutni.

Ezzel persze az állandó túlterheltség problémája még mindig nincs megoldva. Érdemes volna nézni egy nagyobb szervert, vagy betársulni egy már jól működőbe. Még jobb volna, ha a neptunos ügyeim ott érnének el ahol a legtöbbet vagyok online.

Integráljuk a Neptunt a Facebook-ba!

...amúgy mondtam már, hogy idén már nem kellett tárgyat felvennem?

Hisztideficit

Egy kicsit hiányzik az az idő, mikor egyfolytában picsogtam és minden szűkölésemnek valami firkálmánnyal adtam hangot képet.