Supportöröm

– ...a megjelenő listában menjünk le az "S" betűig!
– *kat* *kat* *kat* *kat* *kat* *kat* (perceken keresztül) – jhajj, de messze van még!
– Nincs azon az egéren görgő?
– Jaaj, hogy azzal gyorsabb – *krrrec* krrrec* krrrec* – jaaj, túlmentem!

Fejelsztések a Neptun ETR-ben

Úgy érzem, hogy fejlesztésre szorul a Neptun. Mert szép-szép, hogy egy ideje már designos felhasználói felületről taszajtatunk a server error-ok kénköves szakadékaiba, de ennél sokkal több lehetőséget rejt magában ez a rendszer megannyi izgalmas ötletnek adva táptalajt a maga durva csiszolatlanságával.

Például ott vannak azok az undok hibaüzenetek amikkel a megannyi bejelentkezési kísérlet között percenként akár többször is találkozunk.

"A rendszer üzemeltető számítógépek túlterheltek.
A szerverek száma a jelenlegi terhelés lekezelésére nem elégségesek!
Kérem próbálkozzon később."

Eleve, mi az, hogy LEkezelésére? Nem lehetne valami sokkal pozitívabb szót használni? Például A szerverek száma nem képes befogadni a jelenlegi jelentkezőket.

Vagy lehetne helyette egy-egy kedves, megnyugtató kis kép, lásd őket alant:

Esetleg valami érdekességgel is szórakoztathatnának, míg nem tudok bejutni.

Ezzel persze az állandó túlterheltség problémája még mindig nincs megoldva. Érdemes volna nézni egy nagyobb szervert, vagy betársulni egy már jól működőbe. Még jobb volna, ha a neptunos ügyeim ott érnének el ahol a legtöbbet vagyok online.

Integráljuk a Neptunt a Facebook-ba!

...amúgy mondtam már, hogy idén már nem kellett tárgyat felvennem?

Hisztideficit

Egy kicsit hiányzik az az idő, mikor egyfolytában picsogtam és minden szűkölésemnek valami firkálmánnyal adtam hangot képet.

Snoopy

Emlékszem régen mennyit videóztam. Testvéreim és szüleim rengeteg VHS-t töltöttek meg nekem különféle műsorokkal, amit rendszerint arról a két csatornáról vettek fel, ami akkoriban elérhető volt, vagy esetleg elkértük a Gabi bácsiék videóját, és akkor ment a kalózkodás – amiről persze fogalmam sem volt akkoriban, hogy illegális.

Egyik kazettán ott volt az 1972-ben készült Snoopy gyere haza! című rajzfilm. Számtalanszor megnéztem, aztán valahogy elvásott a kazetta egy fiók mélyén. Nemrég – úgy 16-18 év elteltével – újra láthattam ezt a rajzfilmet, és a furcsa nosztalgikus sokk mellett egy csomó más érzés is megfordult bennem.

Tény, hogy megvannak a maga hiányosságai a filmnek – nem véletlenül csak a negyedét hozta vissza eleinte a készítésbe fektetett pénznek –, de most felnőtt fejjel nézve meglepődtem, hogy mennyire a felnőttek problémáiról szól.

Láthatunk benne egy örök lúzer fiút, akinek nem sok tekintélye van, még saját kutyája sem tiszteli, ám mégis életképtelennek érzi magát nélküle, aztán egy kedves, magányos lányt, aki reménytelenül keresi mások figyelmét, szeretetét.

...és persze ott van persze a főhős, akin keresztül a régi és új kapcsolata között vergődő, döntésképtelen ember dilemmáját kísérhetjük figyelemmel. Csak a film végén szabadul fel ebből a helyzetből, mikor egy külső tényező dönt helyette.

Tudom én, kicsit túlzás egy rajzfilmbe ennyi mindent belemagyarázni, és ha még tényleg benne is volna mindez, akkor is ormótlan dolog így kimagyarázni belőle.

Nézzétek meg ti is, mert szerintem érdemes;

Aztán ne igyatok sokat!

Sajnos a kormány kampánya , mely a mértéktelen alkoholfogyasztás veszélyére kívánja felhívni a figyelmet, olyan... olyan... ej, nem megy nekem most az irónia. A lényeg az, hogy egy hosszabb guglizással sem találtam meg – vagy megtaláltam, csak nem tudtam, hogy az, így nem tudom nektek az eredeti koncepciót megmutatni.

Viszont aki jár a városban az láthatja ezeket a plakátokat, melyek szaporodó poharak hatására megmurdáló smileyface-szekkel kívánják érzékeltetni, hogy egy pohár felett, már problémák vannak.

Én egy picit újragondoltam, megpróbáltam a valóságnak kicsit jobban megfeleltetni – persze én sem lehetek elég precíz, lehetne még ezt is színezgetni.

Edit; 12. 31.

Szóval az exszakasz blogon van egy fénykép róla, igaz, némiképp ők is újragondolták, de az eredeti verzió is látszik.

Egy száz kilós hulla eltűntetése

Nemrégiben egész különöset álmodtam.

Megöltem egy embert. A folyamat maga nem rémlik, csupán a tény, hogy megtörtént. Mit tehettem mást, az éj leple alatt kivittem valahová és elástam. Letudtam, és elkönyveltem magamban, hogy ennyi, ezt ugyan meg nem találják többé, pár év és elfelejtem az egészet.

Ég tudja miért, de később kénytelen voltam még egy embert eltenni láb alól, ha jól emlékszem hirtelen felindulásból történt. Becsavartam nejlonba, és otthagytam a pincében – a régi kevei házunk 100m²-es, ezerféle kacatot rejtő pincéjének egyik zugába a salgóra. Ezúttal bonyolultabb volt a helyzet, ugyanis anyuék otthon voltak, és tudtam, hogy nem tudok kínos kérdések nélkül elindulni késő este, vállamon egy jókora zsákkal. Tovább nehezítette a dolgot, hogy ez az áldozat meglehetősen kövér volt. Tudtam, egyben képtelen leszek felemelni, és kivinni, így hamar rájöttem, hogy nincs mese, meg kell felezni. Amint ezen morfondíroztam, fáradtan dörzsölgettem a szemeimet, és arra gondoltam, hogyha félbevágom, akkor kénytelen leszek a gerincét is átvágni – magasságára merőlegesen terveztem a felezést, úgy deréktájt –, és hogy azzal mi macera lehet, meg utána a kibuggyanó beleket is össze kell majd gyűjteni.

Mivel láttam, hogy ez így nem megy, és anyuék még mindig nem mentek el otthonról, a hulla ott maradt a salgón, zacskóba zárva. Teltek-múltak a napok, és egyre kínosabbnak éreztem, hogy a tetem szép lassan oszlásnak indul, és én még mindig nem tudtam kivinni és elásni.

Akkoriban elég sokat prokrasztináltam – dolgok folyamatos halasztása, elnapolása, halogatás – feltehetően ez a körülmény szülte ezt a bizarr álmot.

Hómlesz brókerz

– Miért árul minden hajléktalan FigyelőNet magazint?
– Vili... az nem FigyelőNet, hanem FedélNélkül.
– Ó, már értem.

Poszt apokaliptikum

Nem gondoltam volna, hogy valaha ilyet megérek. De a freeblog minden bejegyzést elhagyott, ami augusztus után született.

Belegondolva abba, hogy mennyit blogoltam az utóbbi időkben... talán nem is akkora katasztrófa.

Persze hála a guglinak, most is megmenekültünk.